A szerb jövő idő (futur I): ću raditi vagy radiću
A szerb futur I a jövő idő — terveket, szándékokat és jóslatokat fejez ki. Két részből áll: a „hteti” ige hangsúlytalan rövid alakjából (az enklitikából: ću, ćeš, će, ćemo, ćete, će) és a főige főnévi igenevéből. Ugyanazt a jelentést kétféleképpen írhatod le, és a szórend dönti el, melyiket. Ha az enklitika elöl áll, az igenév egészben marad: „Sutra ću raditi.” Ha az ige kezdi a mondatot, leesik a „-ti”, és az enklitika egybeolvad vele: „Radiću sutra.” Kérdésben is ez a logika: „Šta ćeš jesti?” A legnagyobb buktató az írás: szerbül soha nem „radit ću” (ez a horvát forma) és nem „raditiću”, hanem egybeírva „radiću”. És az enklitika sosem állhat a mondat élén.
Példák
- Sutra ću raditi. I'll work tomorrow.
- Radiću sutra. I'll work tomorrow.
- Šta ćeš jesti? What will you eat?
A teljes lecke
Minden a videóból, szövegben.
-
El akarod mondani, mit csinálsz holnap? Kell a futur I — a jövő idő. Könnyen képezhető, de van benne egy írásbeli csapda, ami szinte mindenkit megzavar. Oldjuk meg végleg.
-
A futur I a jövő idő — tervekhez, szándékokhoz, jóslatokhoz. Két részből áll: a „hteti“ ige rövid alakjából és a főige főnévi igenevéből. A rövid alak az úgynevezett enklitika: ću, ćeš, će.
-
Itt a „hteti“ ige teljes enklitikája. „Ja ću, ti ćeš, on će, mi ćemo, vi ćete, oni će.“ Ezek rövid, hangsúlytalan alakok — tanuld meg őket, mert az egész igeidő szíve.
-
Most a lényeg: kétféleképpen kötheted össze az enklitikát és az igenevet. Először — ha az enklitika elöl áll, az igenév egészben marad: „ću raditi“. Másodszor — ha az ige áll elöl, leesik a „-ti“, és az enklitika eggyé olvad vele: „radiću“.
-
Kezdjük az első alakkal. A mondat a „sutra“ határozószóval kezdődik, így az enklitika rögtön utána jön, az igenév pedig egészben marad: Sutra ću raditi. Ez azt jelenti: „Holnap dolgozom.“ Enklitika „ću“, majd a teljes igenév „raditi“ — külön.
-
Most ugyanaz a jelentés, de a másik alakkal. Ha az ige kezdi a mondatot, leesik a „-ti“ a „raditi“-ról, és odaragad a „ću“ — egy szót kapunk: Radiću sutra. „Raditi“ mínusz „-ti“ az „radi-“, plusz „ću“ az „radiću“. Ugyanaz a jövő, csak egybeírva.
-
A kérdések ugyanígy működnek. „Šta ćeš jesti?“ — a „šta“ kérdőszó áll elöl, így az enklitika „ćeš“ utána jön, az igenév „jesti“ pedig egészben marad: Šta ćeš jesti? „Mit fogsz enni?“ Egyes szám második személy — „ćeš“.
-
Többes szám harmadik személy. „Oni će doći večeras.“ Az „oni“ alany áll elöl, így az enklitika „će“ utána jön, az igenév „doći“ pedig egészben marad: Oni će doći večeras. „Ma este jönnek.“ Ha az ige állna elöl, így lenne: „Doći će večeras“.
-
Itt a teljes kép a „raditi“ igén, mindkét alakban és minden személyben. Balra a különírt alak, jobbra az egybeírt. Mindkettő helyes — a mondat szórendje dönti el, melyiket választod.
-
És most a csapda, ami miatt belekezdtünk. Amikor összevonod az igét és az enklitikát, nem írjuk „radit ću“-nak, sem „raditiću“-nak. A „-ti“ teljesen leesik, és csak utána ragad oda az enklitika: „radiću“. Egy szó, szóköz és „t“ betű nélkül.
-
A másik hiba a szórendet érinti. Az enklitika hangsúlytalan, és sosem áll a mondat elején. A „Ću raditi sutra“ rossz. Vagy „Sutra ću raditi“, vagy egybeírva „Radiću sutra“.
-
Egy kis megjegyzés a „-ći“ végű igékhez, mint a „doći“ vagy a „reći“. Nincs „-ti“-jük, amit leejthetnél, így náluk nincs rövidített egybeírt alak — azt mondod, „doći ću“ vagy „ja ću doći“, de nem „doćiću“. Náluk a különírt alak marad.
-
Foglaljuk össze. A futur I a „hteti“ enklitikája plusz az igenév. Ha az enklitika áll elöl, az igenév egészben marad: „ću raditi“. Ha az ige áll elöl, leejted a „-ti“-t és egybeírod: „radiću“. Soha „radit ću“, és soha enklitika a mondat elején. Most már beszélhetsz mindenről, ami csak ezután jön.