A szerb jövő idő (futur I): ću raditi vagy radiću
A szerb futur I a jövő idő — terveket, szándékokat és jóslatokat fejez ki. Két részből áll: a „hteti” ige hangsúlytalan rövid alakjából (az enklitikából: ću, ćeš, će, ćemo, ćete, će) és a főige főnévi igenevéből. Ugyanazt a jelentést kétféleképpen írhatod le, és a szórend dönti el, melyiket. Ha az enklitika elöl áll, az igenév egészben marad: „Sutra ću raditi.” Ha az ige kezdi a mondatot, leesik a „-ti”, és az enklitika egybeolvad vele: „Radiću sutra.” Kérdésben is ez a logika: „Šta ćeš jesti?” A legnagyobb buktató az írás: szerbül soha nem „radit ću” (ez a horvát forma) és nem „raditiću”, hanem egybeírva „radiću”. És az enklitika sosem állhat a mondat élén.
Példák
- Sutra ću raditi. I'll work tomorrow.
- Radiću sutra. I'll work tomorrow.
- Šta ćeš jesti? What will you eat?
A teljes lecke
Minden a videóból, szövegben.
-
El akarod mondani, mit csinálsz holnap? Kell a futur I — a jövő idő. Könnyen képezhető, de van benne egy írásbeli csapda, ami szinte mindenkit megzavar. Oldjuk meg végleg.
-
A futur I a jövő idő — tervekhez, szándékokhoz, jóslatokhoz. Két részből áll: a hteti ige rövid alakjából és a főige főnévi igenevéből. A rövid alak az úgynevezett enklitika: ću, ćeš, će.
-
Itt a hteti ige teljes enklitikája. Ja ću, ti ćeš, on će, mi ćemo, vi ćete, oni će. Ezek rövid, hangsúlytalan alakok — tanuld meg őket, mert az egész igeidő szíve.
-
Most a lényeg: kétféleképpen kötheted össze az enklitikát és az igenevet. Először — ha az enklitika elöl áll, az igenév egészben marad: ću raditi. Másodszor — ha az ige áll elöl, leesik a -ti, és az enklitika eggyé olvad vele: radiću.
-
Kezdjük az első alakkal. A mondat a sutra határozószóval kezdődik, így az enklitika rögtön utána jön, az igenév pedig egészben marad: Sutra ću raditi. Ez azt jelenti: Holnap dolgozom. Enklitika ću, majd a teljes igenév raditi — külön.
-
Most ugyanaz a jelentés, de a másik alakkal. Ha az ige kezdi a mondatot, leesik a -ti a raditi-ról, és odaragad a ću — egy szót kapunk: Radiću sutra. Raditi mínusz -ti az radi-, plusz ću az radiću. Ugyanaz a jövő, csak egybeírva.
-
A kérdések ugyanígy működnek. Šta ćeš jesti? — a šta kérdőszó áll elöl, így az enklitika ćeš utána jön, az igenév jesti pedig egészben marad: Šta ćeš jesti? Mit fogsz enni? Egyes szám második személy — ćeš.
-
Többes szám harmadik személy. Oni će doći večeras. Az oni alany áll elöl, így az enklitika će utána jön, az igenév doći pedig egészben marad: Oni će doći večeras. Ma este jönnek. Ha az ige állna elöl, így lenne: Doći će večeras.
-
Itt a teljes kép a raditi igén, mindkét alakban és minden személyben. Balra a különírt alak, jobbra az egybeírt. Mindkettő helyes — a mondat szórendje dönti el, melyiket választod.
-
És most a csapda, ami miatt belekezdtünk. Amikor összevonod az igét és az enklitikát, nem írjuk radit ću-nak, sem raditiću-nak. A -ti teljesen leesik, és csak utána ragad oda az enklitika: radiću. Egy szó, szóköz és t betű nélkül.
-
A másik hiba a szórendet érinti. Az enklitika hangsúlytalan, és sosem áll a mondat elején. A Ću raditi sutra rossz. Vagy Sutra ću raditi, vagy egybeírva Radiću sutra.
-
Egy kis megjegyzés a -ći végű igékhez, mint a doći vagy a reći. Nincs -ti-jük, amit leejthetnél, így náluk nincs rövidített egybeírt alak — azt mondod, doći ću vagy ja ću doći, de nem doćiću. Náluk a különírt alak marad.
-
Foglaljuk össze. A futur I a hteti enklitikája plusz az igenév. Ha az enklitika áll elöl, az igenév egészben marad: ću raditi. Ha az ige áll elöl, leejted a -ti-t és egybeírod: radiću. Soha radit ću, és soha enklitika a mondat elején. Most már beszélhetsz mindenről, ami csak ezután jön.