A szerb „da” + jelen idő mint a főnévi igenév helyettesítője
A magyarban gond nélkül teszünk főnévi igenevet az „akar”, „kell” vagy „tud” mellé: „menni akarok”, „dolgoznom kell”. A szerb a hétköznapi beszédben másképp jár el: a főnévi igenevet rendszerint „da” + jelen idővel helyettesíti. A kissé könyvízű „Hoću ići” helyett egy szerb tehát természetesen azt mondja: „Hoću da idem” (menni akarok), a „Moram raditi” helyett pedig „Moram da radim” (dolgoznom kell). A „da” utáni ige valódi, ragozott jelen idejű alak, amely személyben és számban egyezik az alanyával. A legfontosabb szabály az alanyra vonatkozik. Amikor a főige és a jelen idő alanya azonos, a főnévi igenév még lehetséges, de a „Hoću da idem” sokkal elevenebben hangzik. Amikor az alanyok eltérnek, a főnévi igenév lehetetlenné válik — ekkor „da” + jelen idő kell. Ezért a „Hoću da ideš” azt jelenti: „azt akarom, hogy te menj”: a jelen idő a második személyhez igazodik. Pontosan ezt fejezi ki a magyar a „hogy” kötőszós mellékmondattal, és a szerbben ezt a szerepet a „da” + jelen idő tölti be. Nem mondhatjuk, hogy „Hoću ići ti”; az egyetlen helyes alak a „Hoću da ideš”. A szerkezet az állandóan használt igék után jelenik meg: hteti (akarni), morati (kell), moći (tudni, -hat/-het), trebati (kellene), željeti (kívánni). Nézd, hogyan változik a jelen idő személyenként: da idem, da ideš, da ide, da idemo, da idete, da idu. Jól kifejezi a tanácsot és az enyhe kötelességet is — „Treba da učiš” (tanulnod kellene) —, valamint az engedélyt — „Možeš da dođeš sutra” (eljöhetsz holnap). Jegyezd meg: a főnévi igenév helyett „da” + jelen idő; a jelen időt egyeztesd az alannyal; és ha az alanyok eltérnek, a „da” + jelen idő kötelező.
Példák
- Hoću da idem. I want to go.
- Hoću da ideš. I want you to go.
- Treba da učiš. You should study.
A teljes lecke
Minden a videóból, szövegben.
-
Hoću ići — helyes, de úgy hangzik, mintha egy régi könyvből olvasnád. Az élő beszédben egészen mást mondunk.
-
A szerbben az infinitívusz helyett nagyon gyakran a da plusz jelen idő szerkezetet használjuk. A hétköznapi beszédben ez a természetes választás olyan igék után, mint a hteti, morati és moći.
-
Nézd, hogyan működik. Az ići infinitívuszt da idem alakká alakítjuk. A főige ugyanaz marad, a második ige jelen időbe kerül, és egyezik az alannyal számban és személyben.
-
Kezdjük a legegyszerűbb példával. A hteti ige után természetesen ezt mondjuk: Hoću da idem.
-
Ugyanígy működik a morati ige után is. A második ige jelen időbe kerül, és egyezik az alannyal: Moram da radim.
-
Mivel a jelen idő egyezik az alannyal, a da utáni alak személyenként változik. Az ići ige így néz ki: da idem, da ideš, da ide, da idemo, da idete, da idu.
-
És most a legfontosabb. A főige alanya és a jelen idő alanya nem kell, hogy azonos legyen. Ha azonos, azt mondod: hoću da idem — ja hoću, ja idem. De ha azt akarod, hogy más csináljon valamit, a jelen idő azzal a másik személlyel egyezik.
-
Így hangzik, ha azt akarod, hogy más csináljon valamit. Ja hoću, de ideš ti: Hoću da ideš.
-
És épp itt a kulcsszabály. Ha az alanyok eltérőek, az infinitívusz nem működik — da plusz jelen időt kell használnod. Nem mondhatod, hogy hoću ići ti; az egyetlen helyes alak a hoću da ideš.
-
A szerkezet remekül kifejez tanácsot vagy enyhe kötelességet is. A trebati ige után ezt mondjuk: Treba da učiš.
-
A moći ige után pedig, engedély vagy lehetőség esetén, szintén da plusz jelen idő jön: Možeš da dođeš sutra.
-
Figyelj még egy apróságra. Ha az alanyok azonosak, az infinitívusz helyes, de hivatalosan és könyvesen hangzik. Beszédben természetesebb a da plusz jelen idő — válaszd a hoću da idem alakot a hoću ići helyett.
-
Jegyezd meg: az infinitívusz helyett használj da plusz jelen időt, egyeztesd a jelen időt az alannyal, és ha az alanyok eltérőek — a da plusz jelen idő kötelező.