A szerb főnevek többes száma alanyesetben

A szerbben a többes szám alanyesetben nem egyetlen ragot jelent, hanem a főnév nemétől függ. Magyar anyanyelvűként éppen ez a legnagyobb újdonság: nálunk nincs nyelvtani nem, és a többes szám egységesen a -k rag, amelyet a magánhangzó-harmónia szabályoz (ház → házak, kert → kertek). Mindegy, hogy a szó milyen jelentésű, a végződés mindig ugyanaz a logika szerint alakul. A szerb ezzel szemben a szó nemét nézi, és aszerint választ. A szabálynak három ága van. A hímnemű főnevek -i ragot kapnak: student → studenti, profesor → profesori. A nőnemű, -a végű főnevek -e ragot kapnak: žena → žene, knjiga → knjige. A semlegesnemű, -o vagy -e végű főnevek -a ragot kapnak: selo → sela, jezero → jezera. Vagyis ahol a magyar mindig -k-t tesz, ott a szerbnek először el kell döntenie, hogy a szó hím-, nő- vagy semlegesnemű. Van egy buktató, amit érdemes külön megjegyezni: a rövid, egy szótagú hímnemű főnevek -ov- (lágy mássalhangzó után -ev-) betoldást kapnak az -i elé. Ezért nem azt mondjuk, hogy „gradi”, hanem grad → gradovi, most → mostovi, sin → sinovi, kraj → krajevi. Ez szinte minden kezdőt megtréfál. Egy másik finomság: a k, g, h végű hímnemű szavaknál a tővégi mássalhangzó megváltozik az -i előtt, például vojnik → vojnici. Végül fontos tudni, hogy a szerb soha nem rak -s-t a többes szám jeleként – a végződés mindig a nem szerinti -i, -e vagy -a. A magyarból hozott „egyetlen rag” reflexet tehát le kell vetkőzni, és helyette a nemet kell figyelni.