Szerb alanyi névmások: ja, ti, on, ona, mi, vi, oni

A szerb alanyi (alanyesetű) személyes névmások a következők: egyes számban ja (én), ti (te), on (ő, hímnem), ona (ő, nőnem) és ono (az, semleges nem); többes számban mi (mi), vi (ti, illetve magázó forma egy személyhez), valamint a háromféle „ők”: oni, one és ona. Magyar anyanyelvűként az első jó hír, hogy a logika ismerős: a szerb is olyan nyelv, amely az igén jelöli, ki cselekszik, ezért a névmás gyakran elmarad — pontosan úgy, ahogy a magyarban sem mondjuk minden mondatban, hogy „én” vagy „te”. Ez a jelenség a pro-drop, vagyis a névmáselhagyás. A szerb ige végződése magában hordozza a személyt, ezért az alanyi névmás a legtöbb hétköznapi mondatból kimarad. Például a Radiš mnogo. azt jelenti, hogy „Sokat dolgozol” — a -š végződés már elárulja, hogy „te” vagy az alany, így a ti felesleges. Ugyanígy az Idemo kući. annyit tesz: „Megyünk haza” — az -mo végződés jelöli a „mi”-t, a mi névmás nélkül is. Vesd össze a raditi (dolgozni) ragozásával: radim, radiš, radi, radimo, radite, rade. Minden alakban más a végződés, ezért a névmás kitétele általában fölösleges ismétlés volna — éppen úgy, mint amikor a magyarban azt mondjuk: „dolgozom”, és nem „én dolgozom”. Mikor tesszük ki mégis a névmást? Akkor, amikor logikai hangsúly, szembeállítás vagy bemutatkozás indokolja. Bemutatkozáskor például: Ja sam Ana. — „Ana vagyok” (a ja itt a bemutatkozás miatt marad benn). Szembeállításkor, amikor két ember tevékenységét állítjuk egymással szembe: Ja radim, a ti se odmaraš. — „Én dolgozom, te meg pihensz”. Itt a ja és a ti azért kerül a mondatba, hogy kiemelje a kontrasztot a két személy között. Ez a magyar fülnek is természetes: mi is csak akkor toldjuk be az „én”-t és a „te”-t, ha nyomatékosítani vagy szembeállítani akarunk. Külön figyelmet érdemel a tegezés és magázás, vagyis a ti és a vi különbsége. A ti a bizalmas forma: barátokhoz, családtagokhoz, gyerekekhez, kortársakhoz használjuk — nagyjából a magyar tegezésnek felel meg. A vi az udvarias, tisztelettudó forma idegenekhez, idősebbekhez, főnökhöz, és egyben a többes számú „ti” is — ez áll legközelebb a magyar magázáshoz (Ön/Önök). Udvarias példa: Vi ste ljubazni. — „Ön kedves” (vagy többes számban „Önök kedvesek”). Ha egy idegennek ti-t mondasz, az a szerbben túlságosan bizalmasnak, akár udvariatlannak hat. Kulturális szokás, hogy az emberek eleinte magázódnak, majd valaki felajánlja a tegeződést: „Možemo li na 'ti'?” („Tegeződhetünk?”). Végül a „ők” háromféle alakja, amely a magyarban egyetlen szóval, az „ők”-kel kifejezhető, a szerbben azonban nemtől függ. Az oni hímnemű vagy vegyes csoportot jelöl, a one csakis nőkből álló csoportot, az ona pedig semleges neműt. Például One su ovde. azt jelenti: „Ők itt vannak” — kifejezetten nőkről beszélve. Figyelem: az ona kétértelmű lehet, mert jelentheti azt is, hogy „ő” (egyes szám, nőnem), és azt is, hogy „ők” (semleges többes szám) — ilyenkor az ige száma dönti el, melyikről van szó. A leggyakoribb hibák, amelyekre érdemes ügyelni: ne tedd ki minden mondatba a névmást angolos módon (a szerb a magyarhoz hasonlóan ritkán teszi); ne mondj ti-t idegennek vagy idősebbnek, mert tiszteletlennek hangzik; ne használd az oni alakot tisztán női csoportra (ott one a helyes); és tartsd észben, hogy az ona lehet „ő” és „ők (semleges)” is — az igéből derül ki, melyik.