A szerb határozói igenév: glagolski prilog sadašnji és prošli
A szerb nyelvben két határozói igenév (glagolski prilog) létezik, és mindkettő ugyanazt a szerepet tölti be, amit te magyarul jól ismersz: nem önálló állítmány, hanem a mondat fő cselekvése mellé tesz oda egy másik, kísérő cselekvést. A legjobb hír a magyar anyanyelvűeknek, hogy ennek pontos párja megvan a saját nyelvedben is, így ezt a pontot nem nulláról kell megtanulnod, csak ráismerned a már meglévő tudásodra. Az első alak a jelen idejű határozói igenév (glagolski prilog sadašnji), amely a -ći végződésről ismerhető fel. Kizárólag folyamatos igékből képezhető, és a képzése nagyon kényelmes: vedd a jelen idő többes szám harmadik személyét, és cseréld a végén álló -u hangot -ći-re. Így lesz a rade alakból radeći, az idu alakból idući, a piju alakból pijući, a drže alakból držeći, a gledaju alakból pedig gledajući. Ez az alak mindig egyidejű cselekvést jelöl, vagyis valami a fő cselekvéssel egy időben, azzal párhuzamosan történik: "Radeći, slušam muziku." (Dolgozva zenét hallgatok.) vagy "Idući kući, sreo sam ga." (Hazafelé menve találkoztam vele.) A második alak a múlt idejű határozói igenév (glagolski prilog prošli), amelynek jellegzetes végződése a -vší. Ezt befejezett igékből képezzük: vedd a főnévi igenév tövét, és tedd hozzá a -vší toldalékot. Így lesz a završiti igéből završivši, az uraditi igéből uradivši. Néhány ige rendhagyó, ezeket érdemes külön megjegyezni, például a doći igenévi alakja došavši, a biti igéből pedig budući vagy bivši lesz. Ez az alak előidejű, befejezett cselekvést fejez ki, vagyis valami a fő cselekvés ELŐTT, attól korábban zajlott le: "Završivši posao, otišao je." (Miután befejezte a munkát, elment. / A munkát befejezvén elment.) Mindkét szerb határozói igenév változatlan: nem ragozzuk őket nem, szám vagy személy szerint, mindig ugyanaz a formájuk marad, akárcsak a magyar megfelelőik. És itt jön a leghasznosabb magyar híd: a -ći alak nagyjából a magyar -va/-ve formának felel meg (radeći = dolgozva, idući = menve), a -vší alak pedig a -ván/-vén formának vagy a "miután ..." szerkezetnek (završivši = befejezvén / miután befejezte). Ahogy a magyarban is, a szerb igenév alanyának AZONOSNAK kell lennie a főmondat alanyával — ugyanaz, aki dolgozik, az hallgatja a zenét. Ha ez a két alany szétcsúszik, létrejön a magyarból is jól ismert "lógó igenév" hiba. Figyelj a leggyakoribb buktatókra. Először: ne használd a jelen -ći alakot befejezett, előzetes cselekvésre — oda a múlt -vší kell. Másodszor: a -ći csak folyamatos igéből jön, befejezettből nem (az uradeći alak nem létezik, helyette uradivši). Harmadszor: ügyelj az alanyazonosságra. Negyedszer: a határozói igeneves szerkezetet vessző választja el a fő mondattól. Regiszterben tudd: mindkét alak inkább irodalmi, választékos, írott nyelvi eszköz; a hétköznapi beszédben gyakran mellékmondattal ("dok ...", "kada ...") helyettesítik őket, pont mint ahogy a magyar -ván/-vén is ünnepélyesebben hangzik.
Példák
- Idući kući, sreo sam ga. Walking home, I met him.
- Radeći, slušam muziku. While working, I listen to music.
- Završivši posao, otišao je. Having finished work, he left.
A teljes lecke
Minden a videóból, szövegben.
-
Útközben hazafelé találkoztam vele. Ezt a mellékmondatot, hogy útközben, egyetlen szóba sűrítheted: idući. Idući kući, sreo sam ga. Ez a határozói igenév — eszköz, amely tömörré és elegánssá teszi a beszéded.
-
Két határozói igenév létezik. A jelen idejű, a -ći végződéssel, olyan cselekvést ír le, amely egyidejűleg zajlik a fő cselekvéssel. A múlt idejű, a -vši végződéssel, olyan cselekvést ír le, amely a fő cselekvés előtt fejeződött be. Mindkettő ragozhatatlan — alakjuk nem változik sem nemben, sem számban, sem személyben.
-
A különbség az időben van. A jelen idejű igenév két cselekvés, amely ugyanabban a pillanatban zajlik — míg az egyik tart, történik a másik is. A múlt idejű igenév sorrend: előbb az egyik cselekvés befejeződik, és csak azután jön a másik. Ezért a kérdés így szól: egyidejűleg, vagy egyik a másik után?
-
Kezdjük a jelen idejű igenévvel. Folyamatos igékből képezed, a jelen idő többes szám harmadik személyéből, úgy, hogy a tőhöz hozzáadod a -ći végződést. Rade plusz -ći ezt adja: radeći. Radeći, slušam muziku. Dolgozom és zenét hallgatok ugyanabban a pillanatban — a radeći egyetlen szóba sűríti ezt az egyidejűséget.
-
Itt a bevezető első mondata, most teljes egészében. Idu plusz -ći ezt adja: idući — cselekvés, amely a fővel párhuzamosan tart. Idući kući, sreo sam ga. Miközben mentem, akkor találkoztam is vele. Egyetlen szó, az idući, helyettesítette az egész mellékmondatot.
-
A jelen idejű igenév képzését így jegyezd meg: fogod a többes szám harmadik személyt, azt a -u végűt, és csak lecseréled ezt a -u-t a -ći végződésre. Piju ezt adja: pijući, drže ezt: držeći, gledaju ezt: gledajući.
-
Most a múlt idejű igenév. Befejezett igékből képezed, legtöbbször a hímnemű múlt idejű melléknévi igenév tövéből, a -vši hozzáadásával. Završio ezt adja: završivši. Završivši posao, otišao je. Előbb a munka kész van, és csak azután távozik. A završivši világosan kimondja: ez a cselekvés megelőzte a fő cselekvést.
-
Még egy múlt idejű igenév, hogy érezd a sorrendet. Az uraditi igéből kapod: uradivši — cselekvés, amely lezárult, mielőtt a következő elkezdődik. Uradivši zadatak, legao je da spava. A feladat előbb befejeződik, és csak azután következik az alvás. A múlt idejű igenév mindig azt a kész a fő cselekvés előtt hordozza.
-
Itt a fő csapda. A jelen idejű igenévnek egyidejű cselekvést kell jelölnie — sosem befejezettet, megelőzőt. Ha a cselekvés a fő előtt befejeződött, nem mondhatod, hogy završavajući posao, otišao je, mert ez úgy hangzik, mintha még mindig dolgozna és egy időben távozna. A múlt idejű igenév kell: završivši posao, otišao je.
-
A másik csapda a képzésben van. A jelen idejű igenév csak folyamatos igékből képződik. Egy befejezett igéből, mint az uraditi, nem létezik jelen idejű alak, uradeći — ez nem szó. A befejezett igék csak múlt idejű igenevet adnak: uradivši.
-
Mivel ragozhatatlanok, a határozói igenevek nem egyeztetődnek sem az alany nemével, sem számával. Ugyanaz az alak érvényes mindenre. Smejući se, deca su trčala. Az alany többes számú, semleges nemű, az igenév pedig smejući se marad — mindenféle változás nélkül. Ez teszi könnyen használhatóvá.
-
Foglaljuk össze. A jelen idejű határozói igenevet a -ći végződéssel folyamatos igékből képezed, és azt mondod vele, hogy két cselekvés egyidejűleg zajlik — radeći, idući. A múlt idejű igenevet a -vši végződéssel befejezett igékből képezed, és azt mondod vele, hogy az egyik cselekvés megelőzte a másikat — završivši, uradivši. Mindkettő ragozhatatlan. Sűríts egy mellékmondatot egyetlen szóba, és a nyelved elegánsabbá válik.